A Híd-vidék ősi népcsoportja, a krallok népe az Ezüst tűz után apróbb fejedelemségek, uradalmak formájában találta meg útját a túlélés felé. Már a korai századokban, a Koldusok Háborúja előtt kivált egy részük, s a kontinenst elhagyva benépesítette az Alarón-szigetet, megalapítva az Alarón Királyságot. Az óhazában maradottakat pedig két dinasztia megosztott uralma feszítette. E két föld, a Landragor Királyság és a Gnaorrn Királyság folytonos háborúzása nyomorban és viszályban tartotta a teljes népességet. E háború kimenetelét az újjászülető Torilar vérmes uralkodója döntötte el – a légiók segedelmével a Gnaorrn dinasztia beválthatta régi álmát, koronája alatt egyesíthette a két államot, megszületett a Krall Királyság.

A krallok karcsú, barna hajú, kékszemű nép, könnyed léptekkel, pergő nyelvvel áldották meg őket az istenek.

A tipikus alarón ember:

• Szereti a tengert, s Qualla-t az ősi tengeristennőt tiszteli
• Szabad gondolatú, de törvénykövető
• Büszke hazájára, az Alarón Királyságra
• Szélcserzette, napsütötte bőrű, kalandvágyó és bátor, életszerető lélek

A tipikus krall ember:

• Jó lovas és jó hajós lehet
• Legtöbbje hitetlen és megkeseredett (örök belső háborúik sebei)
• Nem kedveli az alarónokat
• Csendes, gátlásos, érzéseit rejti, magába folytja (a falnak is füle van, s a hóhér bárdja mindig éles…)